Április 23-án, kedden délben – ezt ajánlja a Netadó Rádió szerkesztője a déli harangszó helyett
Előzetes a Netadó Rádió 2024.04.23-i MINDENT BELE KEDDEN DÉLBEN című műsorából:
Billy Fury: Margo https://www.youtube.com/watch?v=B7TALx_M74Q
A délben elhangzó „Margo” előadója, Billy Fury – Ronald Wycherley polgári néven, Livelpool-ban (1940. április 17-én) született. Már tizenévesen zongoraleckéket vett , első gitárját 14 éves korában vásárolta. Egy évvel később alapított saját együttesével kisebb kocsmákban lépett fel, de csak hétvégén, hiszen napközben dokkmunkásként dolgozott, ideje java részét egy vontatóhajón töltötte. 1958-ban aztán benevezett egy helyi tehetségkutatóra – itt saját szerzeményével nyert! Ezen a versenyen találkozott későbbi managerével, Larry Parnes-zal, aki egy Marty Wilde-koncerten, minden előzetes egyeztetés nélkül, szinte azonnal a mélyvízbe dobva tuszkolta fel a színpadra a fiatal Ronald-ot. A váratlan fellépés olyan jól sikerült, hogy Larry azonnal szerződést és turnét ajánlott új védencének, és egy új művésznévre, a Billy Fury-ra is rábeszélte!
Fury pályája kisebb nehézségekkel indult, szexuális töltésű, enyhén provokatív színpadi mozdulatai kivívták a kritikusok rosszallását, az Allmusic egyik cikkében Fury megjelenését torzonborz lazasággal kevert férfias hanyagságként jellemezte, melyhez kiváló énekhang és előadói tehetség párosul. Több kritikusa szerint az Elviséhez hasonló, erotikát sugárzó csípőmozdulatok és hatásos színpadi gesztusok jellemezték Fury-t – ezek a cikkek egyre kíváncsibbá tették a rock and roll rajongóit.
Billy Fury 1959 áprilisában a „Maybe Tomorrow” című saját szerzeményével bejutott a brit lista huszas mezőnyébe. Az ezt követő turné, majd egy emlékezetes szerep a „Stictly for The Sparrows” című TV-filmben megalapozta Fury hírnevét Angliában. 1959 május 28-án került boltokba került a „Margo”, majd egy újabb TV-filmsorozatban, az akkoriban a fél szigetországot a képernyők elé ültető „Oh Boy”-ban domborított szerepe tovább növelte a népszerűségét. A „Margo” – Fury és producere, Larry Parnes előzetes várakozása ellenére mindössze a 28-ik helyig jutott a brit slágerlistán június végére. Az átütő sikerre még várni kellett pár hónapot, 1960 márciusában „Colette” című dala már a Top 10-be került, megjelent végre egy rock and roll nagylemeze is („The Sound of Fury” címmel). 1962-ben Fury őszinte hangú nyilatkozatban mesélte el a Mersey Beat magazin újságírójának, milyen nehéz volt a pályakezdése. Részletesen elemezte, mennyi hasztalan próbálkozás után jutott végre oda, hogy kisebb zenés klubok színpadain léphessen fel….
A sikerszéria a hatvanas évek közepén – a divatok változása, a beat előretörése miatt – megtorpant, ehhez súlyos egészségügyi problémák is járultak, szív-problémai miatt a 70-es években két súlyos operációt kellett vállalnia. Fury már éppen talpraállt, nosztalgia-turnékat tervezett, amikor a brit adóhatóság megvádolta őt – a 60-as években eltitkolt bevételei miatt. Az ügyből csak nagy nehezen kikecmergő énekes a 80-as évek elejére erősödött meg annyira, hogy újabb lemezfelvételre és turnéra vállalkozzon Angliában, ebben Shakin’ Stevens segítette. 1982 végén a Channel 4 TV-csatorna felkérésére hat régi dalát rögzítették, december 4-én pedig egy Northampton-beli szórakozóhelyen adott mini-koncertet – szűk közönség előtt, ez volt élete utolsó nyilvános szereplése. 1983. január 28-án, új lemezének stúdiómunkálatain dolgozott, a nap végén rosszul lett – és szívroham következtében elhunyt.
Pár szó Billy Fury magánéletéről: a zene mellett a madarak megfigyelése volt a szenvedélye. 1959 és 67 között a híres üzletasszonnyal, Lee Everett Alkin-nel élt, de közben kapcsolata volt a „I’ve Gotta Horse” című filmben megismert színésznővel, Amanda Berrie-vel is. Vele költözött Liverpool-ból Londonba (akárcsak a Beatles tagjai), a Cavendish Avenue Number 1 szám alatti házba (ebben az utcában lakott Paul McCartney is). 1969-ben vette nőül Judith Hall-t, de két együtt töltött év után válás, majd újabb házasság következett: új társa Lisa Voice lett, akivel londoni otthon és Wales-i farmjuk között ingázva élt 1981-ig.
Forrás: Wikipedia
Íme, a műsor 12 és 13 óra közötti zenei tartalma:
- Billy Fury: Margo
- Bobby Fuller & The Fanatics: I Fought The Law
- Fatback Band: (Are You Ready) Do The Bus Stop
- Olivia Newton-John: Banks of The Ohio
- Fonográf: A szombat esti lány
- Charlie Rich: The Most Beautiful Girl
- Gladys Knight & The Pips: Midnight Train to Georgia
- Billy J.Kramer & The Dakotas: The Millionaire
- Creedence Clearwater Revival: Travelinb’ Band
- Aaron Neville: Ave Maria
- Locomotív GT: Csavargók angyala
- Shadows: 36-24-36
- Eduardo Vianello: Guarda Come Dondolo
- Dave Clark Five: Because
- Procol Harum: Homburg
- Johnny Tillotson: Poetry in Motion
- Simon & Garfunkel: Mrs. Robinson (from The Soundtrack „The Graduate”)
- Gary Moore: Texas Strut
- Bobby Vee: The Night Has A Thousand Eyes
A Netadó non-stop rádió, éjjel-nappal sugározza a legjobb külföldi és hazai retro-zenéket, itt érhető el akár most azonnal is :
