Az utolsó áprilisi kedden, délben a 60-as évek végén átsöprő brit progresszív rock hullám egyik gyöngyszemét ajánlja a Netadó szerkesztője
Előzetes a Netadó Rádió 2024. április 30-i MINDENT BELE KEDDEN DÉLBEN című műsorából:
Moody Blues: Ride My See-Saw https://www.youtube.com/watch?v=eRQ3MwA4Nws
A délben elhangzó „Ride My See-Saw” az angol Moody Blues basszusgitárosa, John Lodge szerzeménye. A dal az 1968-ban megjelent „In Search of The Lost Chord” albumon jelent meg, furcsa, misztikus, fokozatosan gyorsuló tempójú prózai bevezetés (melyet „Departure” címen komponált Graeme Edge, a Moody Blues ütőhangszerese) után bontakozik be a kiváló, háromszólamú vokállal kísért szerzemény. A brit progresszív rock zenekar életművének egyik legcsiszoltabb, semmilyen stílus-skatulyába nem illeszthető darabja ez lüktető, pergő dob-alapra épített kompozíció, melyről megjelenése után így írt a Classic Rock kritikusa, Malcolm Dome: „…gyors, vibráló rock and roll, mely ellenállhatatlanul vonzza a hallgatót, hogy ebbe a rohanásba ő is beszálljon…”.
A „see-saw” ebben a dalban – a karma egyszer felfelé, máskor lefelé mozgó kerekét jelenti, a normális, civilizált élet dicsőségének ígéretével kecsegtető mozgást, a magyar nyelvben az „egyszer fenn, egyszer lenn” mondás közelíti a legjobban a jelentését.
A Moody Blues 1964-ben, Birmingham-ben alakult. A kezdetben rhythm and blues-t játszó együttes néhány személycsere után a 70—es évek elejére érte el „aranykorát”, a következő felállásban:
Mike Pinder – billentyűs hangszerek,
Ray Thomas – multi-instrumentalista,
Justin Hayward – gitár,
Graeme Edge – dobok,
John Lodge – basszusgitár.
1967-ben szerződtek a Decca Records-hoz, elsősorban a kiadó A&R managere, Hugh Mendl látott fantáziát a kísérletező, időnként pszichedelisztikus rockzenét játszó együttesben. Mendl ötlete volt, hogy a Moody Blues játssza lemezre Antonin Dvorak Új világ szimfóniáját, ezzel szerette volna bemutatni a kiadó új hangrögzítési technikáját (Deramic Stero Sound). A project sosem valósult meg, de a Moody Blues tagjai a próbák során elsajátították és megkedvelték a klasszikus nagyzenekari kíséretet. Így rögzítették az 1967-es „Days of Future Passed” című, egy nap történetét elmesélő koncept-albumot, rajta máig legnépszerűbb, szimfonikus zenei magasságokban szárnyaló balladájukat, a „Nights in White Satin”-t.
1974-ig tartó sikerszériájuk végén jelentették be a Moody Blues felbomlását, a tagok jobbnak látták a szólókarriert. De csak 1977-ig jártak külön utakon, „Octave” című (1978-ban megjelent) lemezükön sokkal rockosabb, frissebb dalok sorakoztak. Az album turnéja alatt csatlakozott hozzájuk a Yes korábbi billentyűse, a svájci Patrick Moraz, aki 1991-ig tartott az együttessel. Akkor azonban nagyon összevesztek, Moraz bíróságon támadta meg egykori zenésztársait.
A Moody Blues kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan talpon maradt az évezred végéig. 2002-ben az alapító Ray Thomas bejelentette visszavonulását, a Moody azonban tovább dolgozott. 2015-ben amerikai és brit turnét is bonyolítottak, melynek csúcspontja a fergeteges sikerű Glastonbury Festival volt, június 27-én.
Ray Thomas 2018 januárjában, 76 évesen hunyt el, a dobos Graeme Edge 80 évet élt, 2021 novemberében hunyta le a szemét. Ezután jelentette be a Moody Blues végleges megszűnését Justin Hayward. 2018-ban a Moody Blues tagjai is a „Rock And Roll Hall of Fame” falai közé kerültek, Ohio-ban. A beiktatási ceremónián Justin Hayward így nyilatkozott: „…Mi egyszerű brit fickók voltunk, nagy megtiszteltetés számunkra – és még jópár brit zenész számára ez a díj, a mi zenei hőseink örökös otthona…” – elismerve ezzel az amerikai rockzene hatását a brit rock-szakmára.
Forrás: Wikipedia
Íme, a műsor 12 és 13 óra közötti zenei tartalma:
- Moody Blues: Ride My See-Saw
- Tina Turner: It’s Gonna Work out Fine
- Adamo: Petit bonheur
- Illés: Ne gondold
- James Last: Biscaya
- Four Seasons: Sherry
- Swinging Blue Jeans: Shake Rattle & Roll
- Lobo: Me And You And A Dog Named Boo
- Fats Domino: Reelin’ And Rockin’
- Echo: Gondolsz-e majd rám
- Spotnicks: Amapola
- Everly Brothers: All I Have to Do Is Dream
- Buddy Holly: Everyday
- Steam: Na Na Hey Hey Kiss Him Goodbye
- Jim Reeves: Blue Boy
- Cream: Strange Brew
- The Nice: America
- Lynn Anderson: Stand by Your Man
- Freddie & The Dreamers: I’m Telling You Now
- Sam Cooke: Twistin’ The Night away
- Skeeter Davis: My Last Date (with You)
A Netadó non-stop rádió, éjjel-nappal sugározza a legjobb külföldi és hazai retro-zenéket, itt érhető el akár most azonnal is :
