Március 5-én, kedden délben ezt ajánlja a Netadó Rádió szerkesztője a déli harangszó helyett
Előzetes a Netadó Rádió 2024. március 5 -i MINDENT BELE KEDDEN DÉLBEN című műsorából:
Buddy Holly & The Crickets: That’ll Be The Day https://www.youtube.com/watch?v=iL5oeiLv4aY
A délben elhangzó „That’ll Be The Day”című dalt először 1956-ban rögzítette Buddy Holly, akkori, The Three Tunes nevű együttesével. Egy évvel később a már újjáformált kísérőcsapata, a Crickets támogatásával játszotta szalagra a remek rock and roll-t. A szerzők névsorában (Buddy Holly és Jerry Allison mellett) ott szerepel a műbejelentőn producerük, Norman Petty neve is, pedig Petty valójában egy sorral, egy akkorddal sem járult hozzá a kompozícióhoz. A kislemez – csak az USA-ban eladott több, mint egymillió példánnyal – arany-minősítést ért el 1969-ben, szűk 30 évvel később pedig bekerült a Grammy Hírességek Csarnokába (Grammy Hall Of Fame).
Egyes visszaemlékezések szerint a dal szövegét az 1956 nyarán az amerikai mozikban vetített „The Searchers” című western-film ihlette, azonnal Holly fülébe ült a főszereplő, John Wayne hangján többször is elhangzó, kultikus mondat: „That’ll Be The Day”. Érdekes, hogy az elsőként a Decca által kiadott 1957-es kislemez soha nem került fel az amerikai slágerlistára. Az akkor már befutott Buddy Holly 5 évre szóló szerződése miatt csak egy másik kiadó gondozásában jelenhetett meg újra a dal, ezt pár hónap alatt újra felvették a Crickets kíséretében, de a hanganyagot a Brunswick Records dobra piacra. Ez a verzió lett aztán a rock and roll hőskorának máig híres alapműve – melyet a Rolling Stone Magazin „Minden idők 500 legjobb dala” összesítésén a 39-ik helyre sorolt a szerkesztőség. A dal az amerikai Billboard-listán, valamint a brit kislemezek összesítésén is első helyig jutott.
Utóélete egészen napjainkig tart: a számtalan feldolgozás közül fejhosszal emelkedik ki a Linda Ronstadt 1976-os albumán megjelent átirat, az amerikai énekesnő Grammy-díjas nagylemezének is köszönhető Buddy Holly dalainak reneszánsza a 70-es években. De ez volt a „That’ll Be The Day” című, 1973-as életrajzi film főcímzenéje is, 1986-ban pedig musical-t készítettek ezzel a címmel, melyet az Egyesült Királyság valamennyi jelentős városában bemutattak az alkotók.
Az 1936-ban, Charles Hardin Holley néven született amerikai énekes-szerző az 50-es évek rock and roll úttörői közé tartozott. 16-ik évében, barátjával, Bob Montgomery-vel együtt állt először színpadra, a „Buddy And Bob” duó egyik tagjaként, aztán több éven keresztül volt „előmelegítő” fellépő előbb Elvis Presley, később a Bill Haley & The Comets koncertjein. 1955-ben kezdett dolgozni az új-mexikói Norman Petty-vel, aki azonnal ráérzett a tehetségére: Holly első demóihoz napok alatt talált új kiadót, Holly pályakezdő The Three Tunes nevű kísérőzenekara után összeverbuválta a Crickets nevű csapatot. 1957 szeptemberében már a Buddy Holly & The Crickets név szerepelt első nagy amerikai turnéjuk összes plakátján. Parádés sikersorozat indult, a „That’ll Be The Day” és a „Peggy Sue” az egész világon ismertté tette Buddy Holly nevét. 1958 januárjában szerepeltek az Ed Sullivan Show-ban (a kor legmenőbb amerikai zenés show-műsora volt), majd hosszú ausztráliai és angliai turné kezdődött. 1959 elején a turnékba belefáradó Crickets helyett Holly új zenekart toborzott: a basszusgitárt az akkor évek egyik legismertebb country-sztárja, Waylon Jennings pengette, gitáron Tommy Allsup, dobon Carl Bunch kísérte.
1959 február 3-án, az Iowa állambeli Clear Lake városában tartott fellépése után úgy döntött, nem vállalja a hosszú és fárasztó autóbuszozást a másnapi koncert, a Minnesota-beli Moorhead városáig, inkább repülőt bérel. És mivel a repülőútra két zenésztársa, Ritchie Valens és Big Bopper is elkísérte, a Clear Lake-beli koncert vége után pár perccel már a repülőtéren voltak. Alig pár perccel a felszállás után azonban az éjszakai sötétségben és rendkívül szeles időjárásban a pilóta elveszítette az uralmat a Bonanza típusú kisgép felett, egy szántóföldre zuhantak, és a pilótával együtt valamennyien szörnyethaltak.
A baleset időpontját, 1959 február 3-át – szomorú néven jegyezte meg és azonosítja ma is a zenei utókor: „The Day The Music Died”, azaz „A zene halálának napja”. Erről a történetről szól Don McLean 1971 óta ismert balladája, az „American Pie. Buddy Holly mindössze 23 évet élt, de máig tartó zenei életművet hagyott maga mögött.
Forrás: Wikipedia
Íme, a műsor 12 és 13 óra közötti zenei tartalma:
- Buddy Holly: That’ll Be The Day
- Cliff Richard: Power to All Our Friends
- Ben E.King: Spanish Harlem
- Chubby Checker: The Hucklebuck
- Ambrus Kyri: Ne szóljon meg senki
- Cascades: Rhythm of The Rain
- Jean-Francois Maurice: Monaco (A L’ombre)
- Herman’s Hermits: There’s A Kind of Hush
- Mungo Jerry: Long Legged Woman Dressed in Black
- Mary Hopkin: Those Were The Days
- Németh Lehel: Egyedül a tóparton
- Rock-A-Teens: Woo-Hoo
- Bay City Rollers: Bye Bye Baby
- Dean Taylor: Window Shopping
- Zombies: She’s Not There
- Four Seasons: Walk Like A Man
- Yes: Owner of A Lonely Heart
- Del Shannon: Runaway
- Tremeloes: Here Comes My Baby
- Billy Paul: Me And Mrs. Jones
A Netadó non-stop rádió, éjjel-nappal sugározza a legjobb külföldi és hazai retro-zenéket, itt érhető el akár most azonnal is :
